A cikknél nekem sokkal érdekesebbnek tűnt az a megfilmesített statisztika-pornó, amit Jakabics csak linkelt az írásban. Michael Wesch amerikai kulturális antropológus a hallgatói segítségével gyűjtött adatokat a mai ifjúság digitális mindennapjairól úgy, hogy meghívta őket egy megosztott dokumentumba, majd YouTube-videót készített az eredményből. Kis ötlet, ügyes megvalósítás, zseniális és nagyon informatív végeredmény - amihez semmi más nem kellett, csak a Google Docs, pár A4-es lap, filctoll, meg egy krétás írótábla.
Valamikor hajnalban ment le Amerikában a Lost utolsó, 6. szezon első rész. Még megnézésre vár, de addig is itt egy kis hangulatkeltő. (bár gondolom, rajtam kívül mostanra mindenki megnézte).
Szeretem is az iPadet, meg nem is. Szeretem az Apple foolproof megoldásait, érthető, hogy iPhone OS-re épül a cucc, a már bejáratott, varázslatos GUI-val, amit itt nagyon is szeretnék kipróbálni! De mióta volt a kezemben Android, nem vágyom “menedzselt” Apple-termékre, amire nem vihetek fel csak úgy bármit.
Meghasonlottam, a nép pedig szemmel láthatóan többet várt. Szegény öreg Steve vagy húsz percig kattintgatott tegnap a színpadon, összeszorított szájjal, mantrázgatva, hogy hát nem fantasztikus? Közben mindenki némán nézte: erre vártunk ennyit? Szívfájdító volt. (Nézzétek meg a Keynote-ot…)
Pedig jó kis gép lett az iPad, és nem is drága. Ki kellene próbálni, nagyon ki kellene próbálni, milyen is dolgozni vele. Persze az emberiség egyik fele sosem éri be valódi billentyűzet nélkül. Nekem azért tetszik nagyon a koncepció, mert laptopot (/netbookot) nem lehet hanyatt fekve használni, az iPadet meg igen.
Nekem a Kindle-nél is jobban tetszik. Rengeteget olvastam iPhone-on, már ott is ment ez a lapozós effekt, nagyban rohadt jó lehet. A Kindle meg tényleg bumfordi egy kicsit.
Persze amióta kipróbáltam az első androidos telókat, úgy vagyok vele, hogy hiába sokkal kiforrottabbak az Apple megoldásai, az androidos szabadság jobban tetszik. Egy szó mint száz: iPadet, vagy valami hasonlót akarok, Androiddal! (Ami úgyse lesz, ilyen minőségű vasat csak Jobsék tudnak tervezni, cupertinói varázsporral…)
Iránban a lassan fél éve tartó zűrzavar tiltakozás-sorozat megint afelé tart, hogy végre lehet belőle egy tisztességes forradalom.
Ez így most hülyén hangzik, meg nem akarok politikai elemezni, de Montazeri ajatollah halálának köszönhetően ismét van valami, ami összefogja a tiltakozókat, Mir Hoszein Muszavi unokaöccsének a lelövésének “köszönhetően” pedig újabb mártírja van a tiltakozóknak.
Nem kívánom persze a még nagyobb vérontást, de azok után, hogy a kormány ma tízezreket (?) csődített az utcára maga mellett ellentüntetni, és a rendőrség is még keményebb fellépést igért, én nem hagynám annyiban az egészet. És nagyon kéne már a változás, vagy valami eredmény.
Az első trailerek alapján nekem nem jött le, de az Avatar tényleg korszakalkotó film. Van rá egy ötösöm, hogy lesz akkora hatása a filmgyártásra, mint a Toy Storinak, ami ugye az első teljes egész estés renderelt mozi volt.
Most persze még csak ott tartunk, hogy übergagyi, nevetségesen kiszámítható fordulatokkal teletűzdelt közönségfilmeket kell ontani ezzel a technológiával. Az is idegesítő egy kicsit, hogy a 3D-s technológia miatt folyton igazából oda nem illő tárgyakat komponálnak be a képbe.
De igaza van a kritikusoknak, nézhető, szórakoztató mozi, amire persze az élmény kedvéért ül be az ember, hogy majdnem három órára megfeledkezzen a külvilágról. Valahogy úgy, mint a Toy Storira, meg a Wall-E-ra, meg a Verdákra és így tovább.
Féltem egy kicsit, hogy a dioptriák meg a cilinderek miatt nem jön majd be a 3D-hatás, de sikerült, mindent láttam. Van értelme az I-Maxnek, nagyon is, megvilgosodtam (bár a 3D-s szemüveg sötétít egy kicsit). Még valami: ezt a filmet tényleg nem érdemes letölteni, így kell megnézni a térhatású moziban. Baromi drága játék lesz, de ha működik, a filmipar ezzel tényleg odavághat a torrentnek. Előrefele kell menni, ez van.
A csöcsös macskanő meg a lépegető robot persze gáz, de nem tehetek róla, a dzsungelharcot és az őslakosok vs. high-tech felállást a Jedi visszatér óta szeretem. És az is egy gagyi tulajdonképpen.
Ötből négy, és jobban bejött, mint a Gyűrűk Ura-sorozat.
Még valami. Ha már az egész estés CGI-ket emlegetem, vonhatunk további párhuzamot. A Toy Story és társai ugye kabalafigurának való szereplőkkel és gyermeteg történettel kötik le a kicsiket, de tele vannak olyan kiszólásokkal, utalásokkal, amiket igazán csak a felnőtt közönség ért. Hogy apuka se unatkozzon a moziban, neki is jár egy kis kikacsintás.
Az Avatar pedig tele van filmtörténeti utalásokkal, abból a szempontból pedig mestermű, hogy mennyi ilyet gyúrt bele Cameron. Valószínűleg nekem a fele sem ugrott be, de a már említett Star Wars mellett van itt 1492, Pocahontas, akár Aladdin (rajzfilmfigura jó cicikkel), Halo (a hangulat, a járművek), Alien (Ripley, vagyis Sigourney Weaver) és így tovább. Mintha Nabokov Lolitáját olvasná az ember, itt ugyanaz van celluloidon.
Meg a cím. Egyszerűen csak Avatar. Ez is a technológiára való direkt visszautalás, tudatában annak, milyen paradigmaváltást jelez: a jövő színészei ugyanúgy bújnak majd a hasonló figurák motion capture-rel távirányított, renderelt bőrébe, mint itt a szereplők az Naa’vik avatarjaiba. Zseniális.
Kapcsolódó kritika, avagy Mesterházy Lili kicsit jobban lelkendezik, mint én
Aki megmondja, melyik film főszereplőjének szájából hangzott el a post címe, az vételezhet egy szem selyemcukrot a központi raktárból.
Ha valaki megkérdezné, hogy ismerem-e a Shocking Blue együttes Venus című számát, akkor lövésem nem lenne, mire gondol, pedig a refrénjét biztosan el tudnám dúdolni, annyiszor hallottam már.
Fogalmam sem volt, hogy akadtam rá a videóra pár napja a TeCsőn, de valahol oldalt vettem észre, hogy az énekesnőt Mariska Veresnek hívták. Innen aztán Wikipédia:
Veres was born in The Hague. Her father was the Romani (Gypsy) Hungarian violinist Lajos Veres; her mother was born in Germany of French and Russian parents. Her elder sister Ilonka accompanied her father on the piano.[1] Her youngest sister, Irene, never had a career in music.
Holland együttesről van tehát szó, amelyiknek ez volt a legnagyobb slágere.
In 1968 she was invited to join Shocking Blue to replace lead singer Fred de Wilde who had to join the army. In 1969/1970 Shocking Blue gained worldwide fame with the hit single “Venus”. The month of their arrival in the United States gossip columnist Earl Wilson referred to Veres as a beautiful busty girl.[2]
Shocking Blue split up on 1 June 1974; Veres continued in a solo career until the band was reunited in 1984.
Nem tudom, mennyire voltak mifelénk ismertek, de a többi daluk sem rossz, a Send me a postcard is nagyon ott van például. Kicsit olyan talán Mariska, mint a régi Zalatnay. A művésznő egyébként 2006-ban hunyt el.
(BTW milyen műfaj ez egészen pontosan? Beat? Rock? A kettő között? Már ha számít egyáltalán.)
Átálltam egy kicsit Google Chrome-ra. A Firefox mellett rendszeresen elővettem mostanában, mert a rókát nagyon lehúzták a koloncként ráaggatott kiterjesztések. Most megnézzük, hogy a Chrome is belassul/megbízhatatlanná válik-e miattuk, avagy nem.
Twitter, Delicsesz plugin már van, SZTAKI fordító helyett itt a Google Translate, a naptárba, mailbe, todo-ba való betekintést adó pluginek meg direkt jók. Már csak jó videólopó kéne hozzá és bótottá. Eddig nem rossz.
