geritwo

Hadd vegyek elő két olyan megszólalást az elmúlt napok terméséből, amelyek nagyon megfogtak. Az első az egyszeri cigányembertől származik.

„Itt van ez a fa – válaszol József a cigánysoron a kertjében egy csenevész akácra mutatva a kérdésre, hogy miért nem képesek jobban elkülönülni az agresszív családoktól. – A törzse maga a cigányság. Ebből nő ki az összes ág, az egyenesek meg ezek a göcsörtösek is. Akármit csinálunk, amíg élünk, mindig ugyanoda tartozunk, egy fa részének látnak minket.“

(A névtelenek városa, Index.hu, 2009. február 10.)

A második az egyszeri tudósembertől.

“Tervezek egy cikket, amit valahol megjelentetek majd. Arról, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a cigányság 700 éve együtt él velünk. A Balkánon ráadásul korábban voltak, mint mi. 600 éven keresztül hasznos népcsoport voltak - ők voltak a kereskedők, és sok hasznos mesterséget űztek (vályogvetők, fegyverkovácsok voltak) -, szüksége volt rájuk a magyaroknak. A Kádár-rendszerben besuvasztották őket a segédmunkás és árokásó módba, így megindulhatott ugyan egy kispolgárosodás, de megfosztották őket attól, amihez értettek. 89-ben ezt a státuszt is elvették tőlük. A többségi társadalom függvényévé váltak, rászorulnak a szociális támogatásokra, ami nem vet jó fényt rájuk, de elsősorban nem ők tehetnek róla. Erről szeretnék írni.”

Hankiss Elemér szociológus, az irodalomtudományok doktora a Komment.hu-nak

A cigányember, a riportban idézett József mondatai azért érdekesek, mert rávilágítanak, mennyire buta dolog az általánosítás. Ezt talán nem is kell bővebben magyarázni, az általa használt kép szinte költői, és nagyon frappáns.

Hankiss pedig azt fejtegeti, amit mindannyian tudunk, ha egy kicsit is ép ésszel gondolkodunk, hogy nem egyszerűen ezért vagy azért jutottunk ide, bármennyire is egyszerű ezt állítani, hanem az egész mostani helyzet igen összetett társadalmi-politikai folyamatok eredménye.

Ettől persze nem lesz jobb, vagy egyszerűbb a helyzet, de egy valami nagyon nem segít a bajok kezelésében (azt már le sem merem írni, hogy megoldásában): az, ha feleslegesen szítjuk az indulatokat. Sőt, az inkább csak ellehetetleníti az egészet, ami igazán elkeserítő.