geritwo

A napokban úgy alakult, hogy szerettem volna megtudni, mi történt a StartUP konferencián, miután leléptem onnan (jelesül az utolsó panel maradt ki). Sajnos azonban az eseményt senki nem blogolta le: Bártházi úr ugyan szorgalmasan twitterezte az eseményeket a kivetítőn is megjelenített backchannelen de ez csak nagyon brief beszámoló volt.

Lényeg a lényeg: nem volt hivatalos konferenciablog. De általában, amikor korább eseményekről volt, akkor sem volt valami jó (leszámítva talán a 2006-os Internet Hungary-t, ami az IH Planetnek köszönhetően is nagyon jól követhető volt).

Én még csak egyszer blogoltam konferenciát rendesen: a 2008-as IMA-t. Meg kellett állapítanom, hogy nehéz meló, mert az embernek követnie kell, hogy mi van a színpadon, ami általában jórészt bullshit, le kell szűrni, hogy mi a lényeg, és az sem árt, hogy ha van benne némi szellemesség, plusz esetleg értelmező kommentár. Vagyis a fegyelmezett tudósító szerepe keveredik itt a jófej bloggerével. Vigyázni kell azonban ilyenkor, nehogy a szubjektum felül emelkedjen a téma fölött: az ember eleve gyakran hülyeségnek tartja, amit blogol, de attól még át kell adni az elhangzottakat a közönségnek, ezért vagyunk ott. Ráadásul gyorsan, mert attól live, vagy mi. Panelt blogolni meg egyszerűen horror. Egy csomó ember beszél össze-vissza, az átlagos néző azt se tudja, ki kicsoda, ebből a lényeget visszaadni, összefoglalni nem egyszerű dolog.

Közben meg van a konferenciablogger-társaság is, akik folyamatosan pingelik az embert, kihívnak cigizni, büfébe, el lehet dumálni velük az időt csak azzal, hogy örülünk egymásnak. Közben meg zajlanak a színpadon az események, és ami a lényeg: a színpadon kívül is. A dohányzóban cserélnek gazdát a lényeges infók, ott is lehetne hallgatózni, vegyülni, a kulisszák mögött, vagy a tömegben elkapni az érdekes résztvevőket. A blogger ilyenkor szívesen gonzózik, de olvasó nem arra kíváncsi, hogy mi van velünk, hanem az eseményre. A színes adalékok persze színesítik a beszámolót, de ne tolódjanak el felé az arányok.

Ez elég nagy türelmet igényel, jelentős munkafegyelmet, ami a programot illeti, és egy konferencia teljes, érdekes koverolása jó nagy, felkészült, talpraesett stábot. Ha az események így le vannak követve, akkor maga a rendezvény is jól jár, mert jelentős lenyomatot hagy az interneten, ráadásul aggregált formában (már, ha van egy jó szájt, ahová a sok blogger termeli a témát).

Ezzel szemben a mostani eseményről élőben csak az említett twitteres beszámoló meg Hírbehozó streamje szólt. A backchannel, mint említettem, nem rögzített minden részletet: leginkább az hiányzott belőle, hogy pontosan ki mit mire mondott. A streamet egy webkamerával ügyeskedte össze Gergő, de némi késéssel indult, és közben is - ahogy hallottam, meg láttam kívülről - voltak technikai problémák, például, hogy honnan lehet rálátni az előadókra.

Sajnálom, hogy most kimaradt a rendezvény értő leblogolása. Az utólagos reakciók már nem adják vissza, mi volt, hogy volt. A jó liveblogging meg, lehet, hogy mára oldschool, de azért értékes, mert azonnal, élőben ad egy mégis valamennyire tagolt, és bár gyorsan feldolgozott, de feldolgozott beszámolót az eseményekről.

A negatív példák, amiket citáltam, konkrét tapasztalatok, de most hadd ne menjek bele abba, ki mit mikor csinált rosszul meg jól az előző pár évben, amióta bírjuk ezt a műfajt. Érdemes lenne megnézni, talán még ebből is lesz post.