geritwo

Újabb kedvenc sorozatra találtam, egyben nem értem, hogy nem fedeztem fel eddig a 2007 óta futó The Big Bang Theory-t. A cím régóta ismerős volt, lehet, hogy láttam is torrenten itt-ott, de nem néztem utána, mi ez, annak ellenére, hogy időnként bepróbálok ismeretlen sorozatokat a netről.

Az alapszitu, aki nem ismerné: a két über-nörd, Leonard és a monomániás, totálisan freaky Sheldon új szembeszomszédot kap Penny, a tipikus, “most költöztem a Középnyugartról Los Angelesbe, hogy színésznő legyek, de egyelőre pincérnőként dolgozom”-típusú, butuska, de nagyon szexi szőke személyében. A többit mindenki kitalálhatja maga, a laza, és valójában nagyon jószívű naiv jócsaj, és a szociálisan életképtelen kockák, no meg a hasonlóan durva barátaik, a nők közelében megszólalni képtelen indiai Raj, és a nagyon gáz dumákkal folyamatosan csajozni próbáló, “csenevész testalkatú”, egyébként az anyjával élő zsidó srác, Howard találkozása kifogyhatatlan mennyiségű poén forrása, nem is beszélve a romantikus szálakról.

Számomra az a meglepő, egyébként ismét, hogy 2009-ben egy ilyen, a kocka kultusz ikonikus elemeivel telezsúfolt sorozat, aminek a poénjait csak a Facebookon lógó, twitterező, Xbox-on játszó generáció érti, iszonyúan sikeres lehet. A sorozat most nyerte el az amerikai tévékritikusok (TCA) díját, vagyis lett a legjobb vígjáték-sorozat, amiért a Family Guy is indult, és nem vitte el, de sebaj: a Big Bang megérdemli. Csak az a meredek, hogy eleve, a Caltechen, a kaliforniai műszaki egyetemen játszódik az egész, és a főszereplők a húrelmélet, meg a kvantummechanika tételeivel dobálóznak benne rendszeresen. Előbbit tekintve, mint arra Kelt felhívta a figyelmem, lépést is tartanak a kurrens tudományos fejleményekkel, és volt már a sorozatban az ISS elromló vécéjére utaló poén is.

Nekem érthetően nagyon üt a dolog, de kíváncsi lennék, az átlagember mit szól hozzá. Amerikában persze megszokottabb dolog a fiatal (?) célközönség körében a kockulás, mondhatni, valamelyest a hétköznapi élet része, hogy a srácok kezéből ki nem esik az iPhone, és a MySpace-en élnek társasági életet, de nekem akkor is meglepő, hogy az ilyesmi már mainstrem. Ezzel együtt jó is látni persze. 2009-ben, úgy tűnik, menthetetlenül menő lett a geekség.

A sorozatot egyébként az a Chuck Lorre jegyzi, akinek a nevéhez a mostanában úgy általában mellőzött Charlie Sheen újra felfedezése (cameózott is az egyik epizódban), vagyis a szintén remek Two Men and a Half (nálunk: Két pasi - meg egy kicsi) fűződik. A kocka témákat egész biztosan szakkonzultánsok fűzik bele a sorozatba, de már a téma felfedezéséért is jár neki a piros pont.

A trend még 2005 környékén kezdődött az IT Crowddal, ami belopott ugyan pár kedvenc szófordulatot a nyelvünkbe (Hallo, IT! Have you tried to turn off and on again?), de szerintem mégsem olyan jó, mint a Big Bang. Az IT Crowddal az a baj, hogy nem egy igazi geek vígjáték, hanem egy abszurd, ami a geek környezetet használja, kvázi díszletként, ezzel szemben a Big Bang figurái, élethelyzeteik és problémáik, ha extrémek is, de életszerűek, átérezhetők. Az IT Crowd szándékosan operál nagyon abszurd, szürreális helyzetekkel és poénokkal (például a szovjet hangulatú szabadtéri dohányzó, vagy a szerverszobában élő gót, csak hogy kedvenceimet említsem), míg a Big Bang lazább, befogadható - és valahogy többet röhögöm rajta könnyesre magam. Valahogy nem is volt benne rossz epizód, még ha gyengébb eresztések voltak is - de az sem túl sok.

Mivel friss felfedezésről van szó, gyorsan lenyomtam az első két évadot, Ágival a kanapén, akit szintén nagyon magával ragadott, és izgatottan várjuk szeptember 21-ét, amikor is a 3. évad adásba kerül. És ez még nem a vége: lesz negyedik is, legalábbis a Wikipédia szerint. Úgy legyen, ideje volt egy ilyen jó kocka-sitcomnak.

Az igazán elvetemültek addig is követhetik a szereplőket Twitteren, és nem hagyhatom ki a posztból a sorozat felfedezésében számomra kulcsszerepet játszó webisztános interjút sem a hazai fordítóval.