geritwo

A filmből eddig csak trailereket láttam, aztán Ági ajándékba megkapta a könyvet, amit ahogy lerakott, egyből felvettem és kivégeztem a hétvégén.

Cormac McCarthy könyve egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, ahol egy apa próbálja megóvni a fiát attól az embertelen valamitől, amiben a civilizáció romjain megmaradt. Innentől spoilerek.

Szóval mondom, a filmet nem láttam. A könyv viszont érdekesebb volt, mert talán az ember fantáziájára bízva jobban átjön a hangulat. A McCarthy által vizionált utópiában minden elpusztult, vagy még éppen pusztulóban van. A földet hamu borítja, az erdők élettelenek, a városok vagy fel vannak perzselve, vagy elnéptelenedtek.

Atomtél van, és minden élő elpusztult a bolygón valamitől; a szerző a kataklizma egyetlen érzékelhető tüneteként óriási tűzviharokat emleget fel a múltból. A szereplők névtelenek. A férfi és a fiú úton vannak, menekülnek. Konkrét helyszínek nincsenek a könyvben, csak annyit lehet tudni - sejteni, ha nem tudnék a filmről -, hogy az egykori USA-ban vagyunk, ahol észak felől tartanak délnek a még keményebb tél, a biztos halál elől.

Nem mesélem el az egészet, de ennyi kell ahhoz, hogy érzékeltetni tudja, mekkora gyomorforgató fájdalommal teli az egész regény. Az emberiség életben maradt tagjai vagy reménytelenül éhezve tengődnek, vagy egymást, vagy a csecsemőiket vágják le és eszik meg. McCarthy, vagy legalábbis a fordító is ezt a szót használja.

Naturalisztikus horror-jelenetek nincsenek a könyvben, de ami van, az pont elég. Egy kerítés tetejére rakott koponyák. Egy sötét pincébe vágóállatként bezárt meztelen nyomorultak, akikre véletlenül rányitnak. Az út mellett rakásba hányt csontok és zsigerek. Vááááh!

The road - #1 Trailer
Uploaded by hawkbcn. - Watch the latest news videos.

A főhős és a fia csak megy, próbál életben maradni, és fosztogatnak, miközben a férfi beteg: fuldoklik és vért köhög. Anyu régen öngyilkos lett, mert élni így minek; már a reménytelenségbe szülte a gyereket, a kataklizma után. A férfi viszont nem adja fel, bár gyakran ő sem tudja, mi tartja benne a lelket. És erről szól az egész, ennyi.

A teljes sztorit azért nem mesélem el, érdemes elolvasni, már aki bírja az ilyesmit. Nem hosszú, 286 oldal, de kis alakú könyv, ritka tipóval, egy fél nap bőven elég rá. Pont a még megfilmesíthető hossz, és ahogy az előzetest visszanéztem olvasás után, úgy látom, eléggé hű a sztorihoz. Talán néhány jelenetet kicsit medmexesre vett a rendező, de Viggo Mortensten kiváló választás volt főszereplőnek, olvasás közben nagyon nem zavart, hogy kicsit az ő arcát látom.

A mondat végi pontokat leszámítva nincsenek a könyvben írásjelek, sem gondolatjelek a párbeszédeknél. Nem művészieskedni próbál ezzel a szerző, szerintem csak próbálja monotonná tenni a szöveget, mint amilyen monoton az út, a kilátástalansággal szembeni folyamatos, kimért küzdelem minden egyes mozzanata. A magyarban kicsit zavaró ez a megoldás, néha egész mondatoknak kell nekifutni újra. De meg lehetett szokni, csak eredetiben szerintem ütősebb volt.

Szeretem az ilyen poszt-apokaliptikus utópiákat, bár McCarthy világában kicsit el van túlozva az összeomlás. Nem a kitalált, minden földi életet elpusztító és örök telet hozó katasztrófára gondolok: azt nem hiszem, hogy egy ilyen esemény után semmi sem maradna az emberiségből, csak egymást mészároló, a késő őskor szintjére visszasüllyedt kannibál hordák, vagy őrült szekták. Bár ahogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy most sem vagyunk nagyon másmilyenek, csak kicsit szofisztikáltabb keretek között.