geritwo

Tegnap már azt hittem, valami levert a lábamról, de lehet, hogy csak a vasárnapi hirtelen sportolástól kapott sokkot nem dolgozta fel könnyen a szervezetem. Ülni mindenesetre ma már elég jól tudtam a Critical Mass végigtekerése után.

Az autós közlekedés továbbra is kalandos a városnak ezen a részén, ami reggel szívás. Csak egy órával korábban kellene elindulnom ahhoz, hogy stresszmentesen elvigyem a barátnőmet munkába, azután én is időben beérjek ahhoz, hogy délután még a műszak végi (17:30-18:00) csúcs előtt kijussak az Infoparkból.

Ami azért lenne jó, mert nem elég, hogy a (hiábavaló…) metróépítés miatt végig fel van túrva a város arra, amerre én járnék nap mint nap, és a Keletinél sincs átjárás, most még a munkahelyem környékét is körbeásták, így garantáltan negyed óra araszolással lehet kijutni a campus területéről.

Ha az ember szép lassan megtanulja életforma-szerűen kezelni a forgalmi dugót, és tudja, hogy úgysem lesz jobb, mert csak irodaházak épülnek, hatékonyabb tömegközlekedés nem, akkor egész jól ki lehet bírni. Ma például egyáltalán nem is voltam ideges, lehet, hogy azért, mert visszafelé is a csajsziért mentem, egy fél órát olvasgattam a kocsiban Wiredet, amíg vártam rá, aztán végigbeszélgettük az utat hazafelé.

A legutóbbi Magyar Narancsban olvastam egy kis szösszenetet a rákosligeti vasútállomásról, ahol ötven éve a gyári munkások rúgdosták le egymást a vonatról, akkora tömeg volt… hát volt már rosszabb is, úgy tűnik.