geritwo

Korábban már említettem, hogy nagyon-nagyon ütősre sikeredett a Lost negyedik szériája. A záró, dupla epizódot tegnap este néztük meg, szeszelés helyett.

Sokáig nem tudtam hová tenni ezt az egészet: az alapötlet izgalmas volt, hogy lezuhan egy rakás ember egy szigeten, meg az is, hogy backflashekben ismerjük meg a múltjukat. Aztán kezdett bosszantóvá válni a sok nevetséges para (jegesmedve a Csendes-óceánon? WTF?), meg a következetes időhúzás. A szereplők közötti viszonyok, főleg a múltban egymást keresztező útjaik is kezdtek röhejesen túlbonyolítottá válni.

Sokáig az is idegesített, hogy nem lehetett tudni, az alkotók csupán a hecc kedvéért szórnak el mindenféle utalásokat a sorozatban, vagy tényleg minden jelent valamit, és jelentőséggel bír. Időről időre belekaptam a sorozat körül szép lassan óriásira dagadó rajongói irodalomba, de bosszantó volt, hogy így végképp elvesztem a részletekben, mert már egyszerűen lehetetlen volt számon tartani mindent, és semmivel, de semmivel nem kerültem közelebb bármilyen magyarázathoz a dolgok lényegét illetően.

Valahol ez volt az a pont, ahol fogtam magam, hátradőltem, és elkezdtem élvezni az egész cirkuszt. Főleg azért, mert egy csomó olyan motívum van a Lostban, amelyek ingerlően megmozgatják a fantáziámat. Nem tudom igazán, hogy miért, de talán mert rokonságban állnak a hetvenes-nyolcvanas évek kalandozós B-filmjeivel és ifjúkori képregény-olvasmányaimmal. Gondolok itt olyan alkotásokra, mint A smaragd románca, az Indiana Jones-széria, vagy a Dr. Justice (ezt a Kockásban lehetett olvasni).

Szóval van benne repülőgép-katasztrófa, titokzatos őslakók, megmagyarázhatatlan jelenségek, drogdílerek, gonosz (?) milliárdosok, tudósok, titokzatos alapítvány, szakadás a tér-idő kontinuumban, ősi romok és artefaktumok, kalóz rabszolgaszállító hajó, néger pap, redneck szélhámos, egymástól elszakított szerelmesek, brit rockzenészek, kegyetlen zsoldosok, meghasonlott iraki gyilkológép. Minden. És minden fordulat nagyon okosan adagolva.

Számomra az is újszerű jelenség - vagy mert korábban nem éltem át ilyet, vagy mert tényleg új -, hogy egy sorozat köré alternatív valóság-játékot szerveznek, és hogy kész mitológia illetve magyarázó-spoilerező “tudományág” nő ki körülötte, hatalmas fanbázissal. Még ha a szereplők sok megmozdulása számomra érthetetlen, illogikus vagy egyenesen ellenszenves, akkor is jó nézni meg átélni ezt az egészet. It’s so 2008 (bár már 2005 óta a nyakunkon van).

Most eléggé kétségbeejtő, hogy februárig kell várni a folytatásra. Addig is kell valami pótlék, szerencsére hamarosan indul a Weeds.

Aki meg eddig nem nézett volna Lostot, az kezdje el bepótolni, DVD-n, torrenten minden eddigi elérhező. Van rá nyolc hónap a folytatásig.