geritwo

Hosszabb kihagyás után a hétvégén megint leléptem Miskolcra. Eredetileg kulturális élménynek szántam: kinéztem a Cinefest fesztivált, illetve egy koncertet a gyárban. A Cinefest is olyan, mint az operafesztivál, ami érdekel, de ahová sosem tudok eljutni. Nem úgy jön ki a lépés.

Ehelyett valami egészen valószerűlentül gasztronómiai élmény (+buli, de az tervezve volt) lett a látogatásból. Meg persze megvolt a kötelező városnézegetés: mi változott, mi tűnt el, mi épült. Mivel részletes beszámolót nem szeretnék írni, lássuk, amúgy KK-módra, pontokba szedve.

Gasztro, avagy amiket ettünk:

Tócsnitésztába panírozott csülök bolgár salátával, avagy Lucullus módra, Csülök Csárda, Hejőcsaba: A hús vajpuha volt, akár szívószállal el lehetett volna fogyasztani, bár meg kellett várni, hogy hűljön egy kicsit, csak úgy bontakoztak ki az ízek. A saláta nagyon passzolt hozzá (volt még valami krumpli is). A hely nagyon felkapott, régóta hallok róla, de még sosem jutottam el.

Sparos tortillachips mexikói csípős szósszal kevert ketchuppal: Ezt csak azért írom ide, mert annyira sokkolóan csípett az egész, hogy remekül csúszott rá a vodka-narancs délután.

Magyaros pizza, Pizza Tábor (dobozból, kiszállítva a vasgyárba): Rég ettem ilyen jó pizzát. Sajnos Szabinak egy nadrágja bánta, hogy átvegye a gyárban.

Baklava az “arab negyedben” (Kazinczy utca): Egy kicsit vizes volt, nem tudom, vajon Pestről hozzák-e. (Az Orczy téren van egy központi sütöde, vagyis a központi sütöde, ahonnan mindenki kapja a városban.)

Szabolcs kolbászos-hagymás rántottája reggel: Hát, mit mondjak, hibátlan.

Tiszacsegei halászcsárda: Ez egy külön fejezetet érdemel. Előételnek haltepertőt fogyasztottunk csemegeuborkával és lilahagymával, ami már önmagában valami mennyei volt. Ez után megkaptuk a hely egyik specialitását, a fantasztikus hallevest, harcsából, ami tele volt filével, ikrával, és tényleg egy szem szálka sem volt benne. Én az ilyenekhez rendszerint elfogyasztok fél kiló kenyeret, nos, ezt a remeket úgy lehetett kanalazni, mintha húsleves lenne, ilyen még sosem volt. Készítik - a társaság fele így fogyasztotta - korhely módra is, ikra nélkül, rengeteg sűrű tejfellel, citromlével. Ebben a citromos-tejfölös íz dominál, én inkább a pikánsan csípős piros lét kedvelem.

Főfogásnak töltött harcsát (sajtos-baconos-almás, ha jól emlékszem) ettünk, nekem a vegyes köret mellett egy paradicsomsaláta is elfért mellé. A hal fantasztikusan finom volt, sajnos a panír kicsit odakapott, és a többiek szerint a röszti sem volt tökéletes, ugyanezen okból. Ennek ellenére ötöst érdemel a hely, igazi vidéki kedvenc lehet, nagyüzem, sok vendég forgolódott vasárnap délután. A pálinkájukból most nem ihattam, de már az illata is valami fantasztikus. Az egész kajálás végén Buddha-szerűvé váltunk, én például másra nem voltam képes, csak széles vigyorral, valami nirvána-szerű lebegést átélve magam elé heherészni.

Most találtam, Medwe járt és fotózott a helyen, mindez önmagáért beszél. Odatalálni nem nehéz, csak át kell kelni komppal a Tiszán, és leparkolni, ott van szemben.

Programok, avagy kultúra és szórakozás:

Még a szombati csülközés előtt tettünk egy kört Hejőcsabán, ahol sikeres etnikai tisztogatást vitt véghez az önkormányzat (ledózerolták a legszörnyűbb telepeket), és épült például döbbenetesen nagy Tesco. Szabolcsnál megtekinthettem házigazdám fegyver- (kések, légfegyverek, íjpuska) és militáriagyűjteményét (kulacsok, gázmaszkok és egyéb gyalogsági felszerelések). Már tudom, kihez kell menni, ha támadnak a csehszlovákok. Ebéd után Attila áthozta az új Metallicát, amit meghallgattunk (nekem tetszett, vannak benne meglepő részletek, de kellemesen ötvözik az oldschool hangzást a Load-korszakból való riffekkel), majd YouTube-ot néztünk a screwdriver mellé.

Este elnéztünk a gyárba, ahol a BMX-pálya és buszos motívumokkal díszített bulihely mellett megnéztük a régió legnagyobb fedett pályás mászófalát, és a Roliék által vitt stúdiót, ami teljesen Kalifornia. A vasgyár amúgy döbbenetes, még sosem jártam bent: olyan, mint egy sűrűn beépített város, csak darukkal, irdatlan nagy üzemcsarnokokkal, szoc irodaépületekkel. Egyszer megnézném még rendesen. Miskolc egykori szíve, baszki! (És lelke, kár lenne tagadni.)

A metálbuliból aztán elmenekültünk a belvárosba, ahol a Cinefesthez kapcsolódó buli volt egy kibelezett, patinás OTP-fiókban. Nem tudom, miért zárt be, de kár érte: egy gangos ház fedett udvarában van az egykori ügyféltér, ahol a széfekben még mindig floppylemezeken sorakoznak a tizenakárhány éves ügyféladatok (nem értem, hogy hagyhatták ott), és van víz, villany a légópincétől az emeletig, amit teljesen be is jártunk. A nap zárásaként kaja az arab negyedben, majd egy kis lazulás a Tháliában. A hely egykor maga volt a tökéletes nyolcvanas évek presszó, a klasszikus berendezéssel: műbőrös székek, gigantikus hűtő két darab mignonnal, kávégép, mára ez eltűnt. Igényes, de jellegtelen, amolyan pláza-kompatibilis enteriőr van, lapos tévével.

Vasárnap kávé a Szinva Parkban, ami új városközponttá nőtte ki magát, majd Avasi kilátó (megint rendeznek valamit parkon, vagy út épül a dombokon át), majd Tiszacsege, majd M3-as. Még lenn, a Hortobágy határán láttunk gémeskutat, kínoztak fagyálló szúnyogok, és elautóztam igazi XXI. századi libapásztor mellett is. Döbbenet.

Fontos megjegyeznem, hogy legközelebb nézzem meg az M3-as régészeti parkot Polgárnál, ezt eddig nem láttam, pedig lehet, hogy van ott olyasmi, amit én ástam ki. A srácok emlegettek még valami középkori éttermet Boldogkőváralján, illetve Encsen valami roadside (?) egységet, oda is el kell majd menni.

Kiegészítés: Kapcsolódó galéria itt.