geritwo

Kis évfolyam-összeröffenés volt Szegeden. Laci és Móni, a vendéglátóink, most is hozták a szokásos színvonalaT: remek kaja, még remekebb pia, fáradhatatlan pörgés a vendégek körül, ahogy kell. Ha kinövöm egyszer végre ezt a zuglói 40 négyzetmétert, akkor egyszer talán viszonozni is tudjuk nekik az ott altatós, fullos ellátást. (Majdnem kihagytam a betegsét miatt, szombat délután még agonizáltam, hogy kell-e ez nekem, de végül úgy néz ki, jót tett a kis levegőváltozás…)

Most kerítettünk rá alkalmat, hogy megnézzük az esküvői albumukat is. A fotókat egy MTI-s helyi erő készítette - Laci majd bekommenteli a nevét, ha figyel, én nem ismertem a kollégát -, és zseniálisak lettek. Az eseményeket megörökítő képek mehetnének World Press Photóra, bár kevesebb rajtuk a vér :)))))))))), a zsánerképek meg olyanok, mint egy-egy moziplakát vagy filmkocka. Eszméletlen. Sajnos ő nem az a feltöltögetős, flikerezős fajta, de szívesen meggyőzném őket.

A fotózás-mánia engem is megharapott. Most, hogy megvan a gép, a városnézést a csapattól leszakadva, vadul kattintgatva töltöttem. Jó sok törlés lesz a vége, állítgatni nem volt időm, max. fényt mértem/expót piszkáltam, meg lőttem városképeket portré-módban, szóval jó móka volt. Izzadtam, mint a ló, gyönyörű idő volt, én meg kabáttal, táskával egyensúlyozva folytattam az alkotótevékenységet.

A végén arra a következtetésre jutottam, hogy ebben is két fázis van: az első az, amikor mániákusan hajtod a témát, és mindenhol valami lekapni való jön szembe, és utána jön az, amikor kész, behabzsoltál, és el kell tenni a gépet. Most először voltam így, hogy ezt megtapasztaltam.

Amúgy az egész vásárlás, a mostani stádiumban ott tartok, arra volt jó, hogy most le tudok fotózni bármit, amit meglátok, és le akarok fotózni, és az esetleg még úgy is néz ki, mint ahogy elképzeltem. Szóval akkor most innen tovább.

Szegeden nagy élet van vasárnap: nyüzsögnek a Kárász utcában, meg a Tisza partján az emberek. A feszített tempó miatt nem volt sok időm nosztalgiázni, furcsa, de olyan semmilyen érzés újra bejárni a ritkán látott, öt évig koptatott helyeket. Egyedül a SZOTE menzáján kapott el egy kicsit a hangulat, meg az irigység. 550 a menü. Jó lenne egy ilyen a közelben.